2011. március 27., vasárnap

miért?

mosolyok mindenhol. töprengek. hány őszinte ebből? minden szív valahogy rosszul zakatol. fájdalom mindenhol? á, a szív csak egy szóra vár. készen vagyok. új utak. új akadályok. bele a végtelenbe. ez kéne nagyon. összeforr? hinni kell végtelenül és örökké. egy valamiben: magamban. csak is magamban. váltok!

Te kellenél

sosem értettem. nem is fogom megérteni. téged. se magamat. itthagytál. csókodra már nem is emlékszem. de édes volt. hittem benned. bennünk. elmúlik minden. az érzés elhagy. vagy mégsem? fáradt lelkem kiállt: még ne menj. szívem tudja menned kell. lábaid elindulnak a messzeségbe. kevésbé látlak. könnyes szemmel ébredem. kérdem: miért? választ nem kapok. nem kaphatok. pár szót mondhatok: szívemben őrizlek. igazán szerettelek. itt dobog. bennem élsz tovább. boldog légy nagyon boldog. csak ezt kívánhatom...

Felnősz? Felnövök...

18 éves lettem, ecse-becse... Korántsem szeretném ellopni a sorokat. Betöltöttem a 18-at. Felnőtt lettem? Á, dehogy! Rettegek, zihálok a félelemtől, persze rejtegetem, mint minden mást. Nem akarom, hogy tudják, semmit nem akarom, hogy tudjanak. Amíg a mosolyom őszintének hat, nem érdekel. Azonban rájöttem valamire, amire eddig is gondolnom kellett volna. Mások is léteznek, fájdalmat okozunk a másiknak, de mi árán? Többek leszünk tőle? Nem hinném! Az emberi legnagyobb hiba az pont az ha nem vesszük észre, hogy hibáztunk. De ennek ellenére megbocsájtani tudni kell!

2011. január 4., kedd

Igaz barátokról és igaz percekről

Sokat gondolkodom azon, hogy ki számít számomra igaz barátnak. Mindenki azt hajtogatja, hogy olyan ember, aki mindig minden körülmények között mellettünk van, de hogyan? Talán akkor a saját magunk által választott emberek olyan, mintha mi magunk választanánk meg a családunkat? Lehet... Az az egy biztos, hogy a családunkat nem válogathatjuk meg, talán ez mind a sors keze, amitől vagy eltudsz következtetni vagy sem. Általában az emberek nem becsülik meg a körülöttük lévő emberek szeretetét, és mindig többre vágynak, de miért? Miért ne lehetnénk elégedettek azzal, hogy legalább van mellettünk valaki. Én nem sok emberről tudom azt elmondani, hogy jó barátom lenne, vagy akár igaz, mivel falat húzok magam köré, de nem azért, hogy kizárjak embereket, hanem azért, hogy lássam, hogy kit érdekel eléggé, hogy igazán megismerjen engem. Igen, magamba zárkózó vagyok, és nem vagyok csacsogó, de aki kiérdemli, annak le a kalappal... Ja, persze, egy csomóan mondják, hogy ismernek, de igazából senki nem ismer annyira, hogy ilyet tényleg kimerjen mondani. Talán az igaz barát az, aki ehhez a legközelebb áll, nem tudom. Talán az ember már-már önző ahhoz, hogy teljesen kiadja magát, mert ha kiadja, akkor abban a percben sebezhetőnek látszik, sebezhető lesz, és a mai világban mindenki erősnek akar látszódni, és senki nem elégedett azzal, ami neki adott, és ez helytelen. Az embereknek sokkal jobban kéne bízniuk a másikban, és persze több időt hagyni a másiknak, hogy megismerjen. Ez nagyon is hiányzik mindenki életéből. Teljesen mindegy, hogy ki az-az ember, akinek bármit elmondhat, akár egy idegen is lehet, de szerintem mindenki kell egy bizalmas találnia. Nekem ez az ember nem tudom kicsoda, talán még nem találtam meg. Pár ember már közel jár ehhez, de még mindig nem bomlott le az a bizonyos fal...:)

Új év, új élet...

Talán mindenki ezzel a felkiáltással kezdi el az új évét, de szerintem ez marhaság. Ha valamin az ember változtatni akar, arra nem vár január elsejéig, hanem megteszi a megfelelő lépéseket. Persze ez nehéz, talán mintha az új év egy esélyt adna arra, hogy majd következő évben minden sokkal jobb lesz, de ez nem így van, mert minden rajtunk múlik, minden bennünk dől el. Szerintem az ember azért él, hogy hibázzon, mivel ha nem hibázik, akkor nem bán meg semmit, és ha nem bán meg semmit, akkor nem tud miből tanulni. Az embereket a hibák teszik jobb emberré. Persze, ez nem azt jeleni, hogyha hibázik, hibázik, de semmit nem próbál jóvá tenni, ebben az értelemben ez nem igaz. De ha valaki változtat, a hibája ellenére több lesz tőle. Talán egy csomó minden van, amit megbántam, de a ha visszacsinálnám tudod mit tennék? Mindent pontosan ugyanúgy, mert bármit, amit megbántam volna, nem tettem, hanem többé tett. És ez nagyon fontos. Soha semmit ne bánjunk meg! Lehet, hogy önfejű vagyok, és mindig a saját utamat járom, de legalább az én utam, és ha valamit nagyon elrontok, én leszek az egyedüli felelős, és nem fogok mutogatni senkire, amit elég sok ember megtesz. Lehet az szülő, barát, tanár vagy idegen, mindig a felelősök keressük a saját hibáinkra. A MI HIBÁNKRA! Itt a pont, senki más nem hibás... Talán azzal a kijelentéssel tudok búcsúzni, hogy éljünk a mának, de úgy gondolkodjunk, hogy a holnapunk jobban legyen tőle! :)
Boldog új évet mindenkinek! :)

2010. december 4., szombat

Igényes zene az én véleményem szerint

Sok ember van, aki elítéli a másikat a zenei ízlése miatt. Én senkit nem ítélek el, mindenki szívesen meghallgatok, amíg az én zenémet nem utasítja el valaki, mondván, hogy nyálas. :)






Bruno Merz - For you now
Sarah Connor - From Sarah with love
Faith hill - There you'll be
Lifehouse - Storm
Whitney Houston - I look to you (de igazából mindegyik :) )
Daniel Merriweather - Red 
Jimmy Eat World - Hear you me
Rod Steward - I'm saling
Patty Griffin - Rain
Swichfoot - You
Bon Jovi - Its' my life
Lisa Lobe- Stay
Secondhand Serenade - Fall for you
Yohanna - Is it true?
John Mayer - Say
Micheal Bublé - Everything
John Denver - Country roads
Keith Urban - Tonight I wanna cry
Joshua Radin - Paperweight
Rosi Golan - Think of me
Snow Patrol - Set the fire to the third bar
Tina Arena - tu es toujours la
The Fray - How to save a life
Chris Eden - You are angel
Colbie Caillat - Realize

Tehetségkutatók - avagy mit is keresünk igazán

Avagy mit is keresünk igazán!




Személy szerint én nem vagyok a tehetségkutatók híve, de a már úgysincs jobb dolgom címen megnézem őket. Megdöbbenve tapasztalom, hogy mik zajlanak ilyen színvonalú műsorokban. Inkább azt látom benne, hogy minél eladatóbb annál jobb, és a tehetség sokszor csak a második, amely néhány helyen el is van kottyantva, az "ezt szeretni fogják majd a nézők" címen. Egyik nap éppen erről beszélgettünk, hogy a magyar társadalmat hogyan lehetne jobbá tenni, de szerintem egy olyan országban, ahol a Való Világot még mindig van ember, aki nézi, és hogy egy énekversenyben Király L. Norbit értéknek tartjuk, akkor szerintem most ássuk el magunkat... Én úgy látom, hogy az emberek nem nyitottak ez értékre, pedig azt ugyanannyi lenne befogadni, mint a szemetet. Ha már tévét nézünk, akkor adjunk arra, hogy mit nézzük, és hogy hogyan értékeljük a látottakat és hallottakat. A dolog arról szól, hogy az emberek ott butítják, ahol csak tudják. A határ a végtelenségig megy, mert mindig lesznek emberek, akik ezt elfogadják, és nem veszik észre, hogy az orruknál fogva vezetik őket...